Észak Korea megsemmisítő csapást mér az amerikaiakra, Dél-Koreára, ha Szöul mozgósítja haderejét, figyelmeztet a Nemzeti Békebizottság nevű észak koreai szervezet a KCNA hírügynökség jelentése szerint (http://news.xinhuanet.com/english2010/world/2010-12/11/c_13645363.htm).
Az összecsapás nem marad lokális, hanem totális jellegű lesz, és nem korlátozódik majd a koreai félszigetre, fenyegetnek a phenjaniak. Ez a mondat felkeltette az elemzők figyelmét, hiszen egy dolgot jelenthet: Észak Korea bevetné ballisztikus rakétáit, s mivel a KCNA jelentésben a másik fél, aki Dél korea oldalán áll, az az Egyesült Államok, ez csak azt jelenthetné, hogy Észak rakétákat indítana az USA nyugati partjai irányába. Hogy ez valóban fenyegetés, abban kevesen hisznek, mert eddig egyetlen északi rakéta sem jutott tovább a Japán mögötti hatalmas Csendes-óceáni térségnél, amely több ezer kilométerre van az amerikai partoktól. Sem a teljeítményükről, sem a rájuk szerelt robbanófejről (vegyi, biológiai, nukleáris) nincsenek megbízható információk.
Mindenesetre az érintettek, a megfenyegetett amerikaiak és szövetségeseik, a japánok riadóztatták hajókra telepített rakétavédelmi rendszerüket (amelyhez hasonlót terveznek az európai/NATO térség védelmére). Ez két fő elemből áll, 1. a korai előjelző-tűzvezető, szárazföldre, hajókra telepített radarrendszerekből (LRST), 2. A hajókra, és/vagy szárazföldre telepített elfogórakétákból (SM-2, SM-3). A világ legjobban kiépített, ám éles helyzetben még nem vizsgázott rakétavédelmi rendszere éppen Észak Korea köré épült, hajók és szárazföldi eszközök alkotják.
Az USA-nak csaknem kéttucatnyi Aegis-rendszerbe tartozó hadihajója van, rakétákkal, radarokkal (8-12Ghz “X” frekvenciatartomány), Japán 3-4, ilyen osztályú hadihajóval rendelkezik. Ezek a pályájuk kezdeti (boost) és középső szakaszán, a már 160-240km magasságban haladó (midcourse) ellenséges ballisztikus rakéták ellen vethetők be. Ha egy ellenséges rakéta mégis áttörné a középpályás rakétapajzsot, Japánban már telepítettek egy második védvonalat, Patriot PAC-3 rendszereket, amelyek a céljához közeledő, leszálló pályájú (terminal, re-entry phase) rakétát a légkör felső rétegeiben semmisíthetik meg. A leginkább fenyegetett Dél Koreának még nem épült ki a hatékony szárazföldi telepítésű rakétavédelmi rendszere, a Raytheonnal egy éve állapodtak meg a telepített, de nem a legkorszerűbb Patriot korszerűsítéséről, a legmodernebb Patriot SAM-X szisztéma telepítéséről.
Az USA kísérletezik repülőgépre (Boeing 747-re) szerelt lézerágyúkkal is, amelyek az ellenséges rakétát az indítás utáni néhány másodpercben – amikor még annak a sebessége alacsony – semmisítenék meg. Ezek hatékonyságáról is megoszlanak a vélemények, mint ahogy arról is, ho
gy a felsorolt rendszerek ballisztikus interkontinentális rakétákat (ICBM-ek, amilyenekkel Észak Korea hamarosan rendelkezhet) képesek-e elfogni.
Egészében a jelenlegi rakétavédelmi redszereknek egyelőre a taktikai (tactical), rövidebb (shorter-range), közepes és a köztes (intermediate range) ballisztikus rakéták elfogására van jó esélyük, mert az ICBM-ek gyorsabban repülnek, sebességük a leszálló ágban is nagyobb, mint az előbb felsorolt rakétáké – ezek elfogására még nincs kipóbált, megbízható technológia. Észak Koreának feltételezhetően rövid és köztes hatótávolságú rakétái vannak.
Japán és az USA történelmük legnagyobb szabású tengeri hadgyakorlatát tartják ezekben a napokban az Észak Koreát övező tengerszakaszokon. A George Washington Csapásmérő Csoport hatalmas tűzerőt összpontosít, 11 hadihajóval (köztük három Aegis-rendszerrel felszerelt rombolóval, a DDG 82, DDG 62 és a DDG 63-al) vesz részt a gyakorlaton, amelyet a Nimitz-osztályú George Washington nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó (CVN 73) vezet.
(Képünkön az amerikai haditengerészet Aegis-rakétacirkálóinak egy csoportja a norfolki hadikikötőben, a DDG 58-as, mögötte a DDG 55-ös - a szerző felvétele 2008-ból)